Mi is az a pránayama és hogyan hozható össze más sporttal?

Nincsen jóga óra pránayáma nélkül! Minden alkalommal, amikor jógázunk a légzés technikák gyakorlása nagyon fontos! Elvileg. Sajnos a másfél órás gyakorlásba nem mindig fér bele külön a légző gyakorlat. Hacsak nem veszek el egy kis időt az óra eleji ráhangolódásból, vagy csippentek le egy kicsit az óra végi relaxációból.

Viszont, ahogy formálódott bennem a „Fuss bele a jógába!” gondolata, úgy lett egyre nyílván valóbb, hogy itt aztán nincs kecmec, ezen az órán nagyon fontos lesz a rendszeresség. Minden óra végén legalább tíz percet csak erre kell, hogy fordítsunk. A sűrű gyakorlás áldásos hatásait pedig még az óra után is lehet érezni. Ha például mást is sportol a jóga mellett az ember, akkor tud igazán szembe tűnő lenni az eredmény. Személy szerint nekem nem csak azon segített a jóga, hogy kitartóbb lettem futás közben, hanem megváltozott az egész hozzá állásom a futáshoz. Nem kezdtem el kapkodni a levegőt, amikor éreztem, hogy fáradok. Szinte hallottam a jóga tanárom hangját: ” Lélegezz, lassan, nyugodtan! Használd a tüdőd teljes kapacitását!” Rögtön ezen a ponton fel is merül az első kérdés. Nem lélegzem jól? Nem használom a tüdőm teljes kapacitását? Hogyan kell másképpen csinálni? Én eddig ahány órán voltam annyi utasítást kaptam a légzéstechnikámmal kapcsolatban. Hosszan, mélyen, egyenletesen vegyem a levegőt szinte hangtalanul. Alulról fölfele töltsem fel a tüdőm! Nem inkább fordítva felülről lefelé lélegezzek! Ha lehet, ne vegyem bele még a gyakorlásomba, majd ha már jobban megy az ászanázás majd akkor. Nagyon kell figyelni a ritmusra! Szóval el lehet veszni ebben az útvesztőben az biztos. Lássuk mit mond a tradíció. A pránayama két szanszkrit szóból áll. A pránaból ami életerőt, életlevegőt jelent és az ayamából ami az áramoltatni, uralni szót takarja. Tehát a pránayáma azt jelenti, hogy az életerő áramoltatása, felhalmozása a testben. Testünket elsődlegesen a légzés szabályozásával, az asanák gyakorlásával és megfelelő táplálkozással töltjük fel pránával. Ezért is kell nagy hangsúlyt fektetni a minőségi (lehetőleg vegetáriánus) táplálék fogyasztására. A légzés szabályozásának felvételén túl van egy magasabb rendű cél is, az anyagi elemek finomabb szintű megértése és az elme, az érzékek visszatartása. Mint ahogy a jógának sem pusztán az a célja, hogy parti trükként alkalmazva levegyük a lábáról az éppen kiszemelt szimpatikus embert, hanem, hogy a gyakorlás által elérjük a végső célt a samádhit (a beteljesedést, az egységes egészet). A légzéstechnikák alkalmazása, gyakorlása egy jóga órán több féle módon jöhet létre. Milyen pránayama gyakorlás történik a különböző órákon? Ha egy Hatha órára csöppenünk, mert egy kicsit lassabb, nyugodtabb órán szeretnénk részt venni, akkor szinte tuti lesz külön pránayama gyakorlás. Ilyenkor a pránayama kiegészítése az ászana gyakorlás és nem fordítva. Tehát amikor végeztünk az ászanák gyakorlásával, csak utána jöhet a pránayama. Mert az alapelv az, hogy a testet meg kell edzeni a meditációhoz, hogy hosszabb ideig is tudjunk egy helyben ülni és koncentrálni. A gyakorlás legtöbbször ülő pózban történik és egy több lépcsős rendszeren kell végig menni, hogy el tudjuk sajátítani a jó technikákat. Először a saját természetes légzésünket kell megfigyelni. Meg kell ismerni, hogy milyen mélyen veszünk levegőt, pontosan hova vesszük, hasba vagy mellkasba, melyik a hosszabb a be- vagy a kilégzés? Meglepő, hogy az emberek milyen magas százaléka nem tudja, hogy hogyan is néz ki a tüdő, valójában mekkora helyet foglal el a testben. Nem is gondolják, hogy helytelen légzés miatt is léphet fel izomgörcs vagy fejfájás. Ha már tudjuk, hogy hogyan is lélegzünk megfigyeltük a saját légzésünket, akkor jöhet a teljes jóga légzés. Ami a tüdő alulról felfele való feltöltését jelenti. Tehát a hasi, mellkasi, és a kulcscsonti légzés kombinációja. Majd ennek a hosszas gyakorlása után, jönnek a khumbakák (légzés visszatartás) és a különböző fordított légzések. Például a nadi-sodhana-pránayama ami az energiapályák megtisztítását jelenti. Ilyenkor az egyik orrnyílást befogjuk, majd az aktív oldalon végzünk ki-és belégzést. Az anuloma-viloma-pránayama ami fordított irányt jelent. Ennél a légzés technikánál, egységnyi idő alatt belélegzünk, majd lezárjuk a rosszabbul szelelő orrnyílást és az aktív oldalon kilélegzünk majd ugyanitt be. Majd ezt lefogva váltunk a másik oldalra. Ezeket persze még lehet variálni attól függően mi is a célunk a légzéssel. Ezzel szemben, ha egy Ashtanga órára megyünk be, akkor egy kicsit úgy is érezhetjük magunkat, mint ha egy csapat Dart Vader venne körbe bennünket. Amikor még Tadasanában (sima zárt állás) is olyan hangokat hallunk mintha mindenki körülöttünk egy húsz kilométeres futáson vett volna részt éppen az óra kezdete előtt, akkor az ezért van, mert az ujjayi pránayama „kötelező elem” egész órán. Az ujjayi szanszkritul győzedelmest jelent. Ennek a légzéstechnikának az elsajátításához is sok figyelemre van szükség. Először az orron történő légzésre koncentrálunk, megfigyeljük ahogy az orrnyíláson beáramlik és kiáramlik a levegő. Aztán a torokra irányítjuk a figyelmet. Képzeljük el, hogy a levegő vétel az ellazított torokban egy kis nyíláson keresztül történik, ahogy lelassul és ritmikussá válik a légzés, úgy válik a tenger morajlásához hasonlatossá. Ez a technika nyugtató és melegítő hatással van szervezetre. Az Ashtanga gyakorlói azt vallják, hogy a hangos légzés segít a koncentrálásban, az erőteljes légzés pedig táplálja a belső tüzet. Ők még annyival cifrázzák a pránayamat, hogy bandhákat (energia zárakat) is gyakorolnak az ászanázás közben. Tehát itt az ászana és a pránayama gyakorlás, nem válik élesen külön egymástól. Aztán persze vannak az alkalmazott jóga órák (gerinc jóga, csipőnyitó jóga, stesszoldó jóga vagy nálam a futó jóga) amikor az órán nem használják a jóga teljes eszköztárát az oktatók, hanem csak azt a részét, ami a konkrét cél eléréséhez szükséges. Itt aztán megint csak lehet jó sok mindent tanulni, hiszen lehet Ashtanga és Hatha elemeket keverni és lehet, hogy az egész órán úgy lélegzünk mintha mi is Darth Vadert akarnánk utánozni és az óra végén meg nyugiban elöltünk akár tizenöt, húsz percet egy párnáyáma gyakorlásával. A futó jógán én is keverem a légzéseket. Egész órán mély ujjayi pranayamát gyakorlunk, hogy a futó megtanuljon fókuszálni, odafigyelni a légzésére mozgás közben. A futó mozgás ciklikusságát( egy adott mozdulatsor egymás utáni ismétlése) figyelembe véve pedig sokat gyakoroljuk az anuló-viloma-pránayamat. Ami a váltott orrnyílásos légzés különböző időegységekkel. Ezt azért csináljuk, hogy hozzá szokjon a tüdő az egységnyi idő alatt be- és kilégzéshez. Az orron át történő légzés gyakorlására is nagy hangsúlyt fektetek, hogy a futó minél hosszabb ideig tudja ezt megtartani edzés közben. A légszennyezés, a fertőzések minimalizálása, a testhőmérséklet megtartása érdekében nagyon fontos az orron át történő légzés! Minden esetre, amikor bemegyünk egy órára és nem vagyunk teljesen biztosak a dolgunkban, nyugodtan kérdezzünk! Pontosan mi is történik majd? Milyen pózokat veszünk? Milyen lesz az óra végi relaxáció önálló vagy vezetett? Milyen pránayámát gyakorlunk? Bizonyos pránayamakat ugyan is nem lehet gyakorolni, ha a fej területén gyulladás van, ha magas a vérnyomás, ha szív problémák léphetnek fel, vagy várandós az illető. Tehát ha az oktató nem mondja el az óra elején a tudnivalókat, akkor kérdezzünk! A pránayama ellenőrzött gyakorlása, helyes kivitelezése nagyon sokat segít az ászana kivitelezésén, más sportokkal is kompatibilis, és a 4-6 villamoson utazva szinte az egész utazó közönség a barátunkká válhat, mert a nyugalom és béke bármikor elérhető két-három légzéssel.

Namaste!

Ha pedig még bővebben érdekel akkor:

https://www.google.hu/#q=pranayama+the+breath+of+yoga

http://www.breathofthegods.com/ http://www.yogaindailylife.org/esystem/yoga/hu/120100/pranajama/nadi-shodhana-pranayama-1-szint/ http://www.nilamani.hu/index.php?inc=cikkek&id=13&csoport_id=8

Forrás:

Mia