Embernek születni nagyon nehéz, de még nagyobb munka kiteljesíteni ember mivoltunkat. Az emberi mivolt lényege az, hogy létrát alkotunk az Ég és a Föld között, azaz közvetítjük az ideákat azok megvalósulása felé. Az emberi természet lényege az, hogy gondolkodásra képes, elgondol ideákat – legyenek azok a sajátjai vagy sugalmazottak – majd anyagi megjelenésbe helyezi azokat. Az embernek ezt a különleges, Ég és Föld közötti helyzetét fejezi ki testi szinten az, hogy függőleges a gerincünk, fejünk, a gondolatokat, ideákat hordozó agy a gerinc tetején található (azaz az Éghez közelebb), míg lábunk a földön áll stabilan (kapcsolatot teremt a Földdel, szállítja a testet a konkrét anyagi világban).

Ég és Föld között megnyílik a tér, ami horizontális, de még fontosabb, hogy vertikális is. A tér lehetőséget ad arra, hogy megjelenhessen benne az ember, hogy körbehordozhassa tekintetét a horizonton és függőleges gerinccel állhasson. Az ember fölismeri világban való jelenlétét, mozgási lehetőségét, valamint azt, hogy a Földön jár, és hogy fölötte hatalmas tér nyílik. Mennyire tágas teret teremt az, ha tudatában vagyunk emberi jellegünknek. Mily fölszabadultan lélegzünk, mikor fölismerjük, hatalmas lehetőségünk van arra, hogy megszabaduljunk nyűgeinktől, szenvedéseinktől.