Az ashtanga-jóga negyedik lépcsője a pránájáma (légzésszabályozás), mely egy nagyon lényeges eleme ennek a rendszernek és így a hatha-jóga nélkülözhetetlen része is. Gyakran hallhatjuk órákon, hogy légzés nélkül a jóga nem jóga. Ezért a következőben egy rövid szemléletes példával szeretném kihangsúlyozni fontosságát.

 

Egyszer volt hol nem volt, hogy a Nyelv, a Szem, a Fül, az Elme és a Lélegzet azon vitatkoztak, hogy ki a legjobb közülük, kinek van a legfontosabb szerepe a test fenntartásában. Felkeresték apjukat Pradzsápatit, a Teremtés Urát, hogy kikérjék az ő véleményét. „Uram”- szólították meg-„Ki a legjobb közülünk?” A bölcs Pradzsápati egy egyszerű módszert javasolt a vitatkozás megoldására: „Az, kinek a távozásával a test rosszabbnak tűnik a legrosszabbnál, ő a legkiválóbb közületek.”

Először a Nyelv ment el egy évre és mikor visszajött megkérdezte: „Hogyan tudtatok élni nélkülem?” És a többiek válaszolták? : „Mint a néma emberek, nem beszéltünk”, de képesek voltak látni, hallani, gondolkodni és lélegezni rendesen. Szóval nem a Nyelv volt a legjobb.

Következőnek a Szem távozott egy évre, és amikor visszajött megkérdezte: „Hogyan tudtatok élni nélkülem?” És a többiek válaszolták: „Mint a vak emberek, nem láttunk”, bár képesek voltak beszélni, hallani, gondolkodni és lélegezni rendesen. Szóval nem a Szem volt a legjobb.

Akkor a Fül ment el egy évre, és amikor visszajött kérdezte: „Hogyan tudtatok élni nélkülem?” És a többiek válaszolták: „Mint a süket emberek, nem hallottunk”, bár képesek voltak beszélni, látni, gondolkodni és lélegezni rendesen. Szóval nem a Fül volt a legjobb.

Elment az Elme is egy évre, és amikor visszajött kérdezte: „Hogyan tudtatok élni nélkülem?” És a többiek válaszolták: „Mint azok a gyermekek, kiknek elméje még nem alakult ki”, bár képesek voltak beszélni, látni, hallani és lélegezni rendesen. Szóval nem az Elme volt a legjobb.

Végül a Lélegzet készülődött elindulni, magához rántva a többi lélegzetet is, „mint egy ló, aki indulás előtt majdnem kitépi a cöveket, amihez kikötötték.” A többiek azonnal rájöttek, hogy nem tudnának létezni a Lélegzet nélkül. „Hölgyem”- kiáltották, „te vagy a legjobb közöttünk! Ne hagyj el minket!”

Ez a példa mutatja, hogy az emberek eme öt dolog közül nem hivatkoznak a többire, mint az Éltető Nyelvre, az Éltető Szemre, az Éltető Fülre vagy az Éltető Elmére, hanem csak az Éltető Légzésre (prana).

Ezzel kezdődik az élet, és ezzel ér véget. Mégis vajmi keveset foglalkozunk ezzel a témával. Így ez a történet is kihangsúlyozza, hogy érdemes energiát fektetni bele és fejleszteni, így életminőségünk is fejlődni, javulni fog.

megj.:(Persze itt a példatörténet a pránára utal, mely szorosan kapcsolódik a légzéshez.)

 
Az idézet a Chandogya-Upanishadból származik

Robert Ernest Hume angol fordításából Ernő fordítása