Bhagavad Gita:Harmadik fejezet
Karma-yoga
1. vers
Arjuna szólt: Óh, Janardana! Óh, Kesava! Miért késztetsz, hogy részt vegyek ez iszonyatos
harcban, ha véleményed szerint az értelem jobb a gyümölcsöző munkánál?
2. vers
Kétértelmű utasításaid megtévesztették értelmemet. Ezért kérlek, mondd meg nekem
világosan, mi a leghasznosabb számomra!
3. vers
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége szólt: Óh, bűntelen Arjuna, már megmagyaráztam,
hogy az emberek két rétege valósítja meg az Abszolútat. Némelyek empirikus,
filozófiai spekuláció útján, mások odaadó szolgálat által kívánják azt megérteni.
4. vers
Az ember nem szabadulhat meg a visszahatásoktól csupán azáltal, hogy eláll a munkától,
és pusztán lemondással sem érhet el tökéletességet.

5. vers
Minden ember akaratlanul kényszerítve van, hogy az anyagi kötőerőkből születő impulzusok
szerint cselekedjen; ezért senki sem maradhat tétlen, még egy pillanatra
sem.
6. vers
Aki visszatartja érzékeit és cselekvésre szolgáló szerveit, ám elméje továbbra is az
érzékek tárgyain csüng, az bizonyára becsapja magát, és az ilyet álszentnek hívják.
7. vers
Sokkal jobb az, aki elméjével uralkodik érzékein, cselekvésre szolgáló szerveit pedig
ragaszkodás nélkül odaadó munkával foglalja le.
8. vers
Végezd előírt kötelességed, mert a cselekvés jobb a tétlenségnél! Az ember még fizikai
testét sem képes fenntartani munka nélkül.
9. vers
Az ember végezze úgy munkáját, hogy az áldozat legyen Visnunak, mert különben a
munka leköti az anyagi világhoz. Ezért, óh, Kunti fia, teljesítsd előírt kötelességed az
Bhagavad Gita – Harmadik fejezet: Karma-yoga 32
ő örömére, s ily módon mindig mentes maradsz a ragaszkodástól, és megszabadulsz a
kötelékektől!
10. vers
A teremtés kezdetén az összes élőlény Ura az emberek és félistenek generációit bocsátotta
előre Visnunak szánt áldozatokkal, aztán megáldotta őket, mondván: „Legyetek
boldogok e yajna (áldozat) által, mert ennek végrehajtása majd megajándékoz
benneteket minden kívánatos dologgal!”
11. vers
A félistenek, akiket az áldozatok megörvendeztettek, szintén a kedvedben fognak
járni, és általános jólét fog uralkodni, ha ily módon tápláljátok egymást.
12. vers
Ha a különféle életszükségletekről gondoskodó félistenek elégedettek a yajna végzésével,
ellátják az embereket minden szükségessel. De minden bizonnyal tolvaj az, aki
élvezi ezen adományokat anélkül, hogy visszaajánlaná a félisteneknek.
Bhagavad Gita – Harmadik fejezet: Karma-yoga 33
13. vers
A bhakták megszabadulnak mindenféle bűntől, mert csak olyan ételt fogyasztanak,
amit először felajánlottak áldozat gyanánt. Mások, akik személyes érzéki élvezetükre
készítenek ételt, bizony csak bűnt esznek.
14. vers
Mindenki teste gabonaféléken él, melyeket az eső termel. Yajna (áldozat) végzéséből
ered az eső, yajna pedig az előírt kötelességekből.
15. vers
A szabályozó cselekedeteket a Vedák írják elő, a Vedák pedig az Istenség Legfelsőbb
Személyiségének közvetlen megnyilvánulásai. Következésképpen a mindent átható
Transzcendencia mindig jelen van az áldozati tettekben.
16. vers
Kedves Arjuna, ha valaki nem követi ezt az előírt védikus áldozatkört, az biztosan
bűnös életet él, mert léte hiábavaló annak, aki csak az érzékekben leli örömét.
17. vers
De aki az önvalóban találja meg örömét, az önvalóban felvilágosult és egyedül az
önvalóval teljesen elégedett – számára nincsen kötelesség.
Bhagavad Gita – Harmadik fejezet: Karma-yoga 34
18. vers
Az önmegvalósult embernek nincsen személyes szándéka, amit teljesíteni akarna
előírt kötelességei végrehajtása közben, de arra sincs semmi oka, hogy ne hajtson
végre ilyen munkát; ő nem függ semmilyen más élőlénytől.
19. vers
Ezért kellene az embernek a kötelesség kedvéért cselekednie állandóan, anélkül, hogy
ragaszkodna tettei gyümölcseihez. Aki így, vonzódás nélkül cselekszik, az eléri a
Legfelsőbbet.
20. vers
Előírt kötelességük teljesítésével még a királyok is – mint Janaka és mások – elérték
a tökéletes állapotot. Cselekedned kell hát a köznép tanítása érdekében!
21. vers
Bármit is tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek nyomdokába lépnek; és
bármilyen irányadó mértéket is szabjon meg saját példájával, az egész világ követi őt.
22. vers
Óh, Prtha fia, Számomra nincsen előírt munka a három bolygórendszerben. Semmire
sincs szükségem, és nincs semmi, amit el kellene érnem – mégis végzek munkát.
Bhagavad Gita – Harmadik fejezet: Karma-yoga 35
23. vers
Mert ha Én nem cselekednék, óh, Partha, az emberek minden bizonnyal követnék
példámat.
24. vers
Mert ha Én abbahagynám a munkát, romba dőlne az egész világ. Én lennék az oka a
nemkívánatos népességnek is, s ezáltal véget vetnék minden érző lény békéjének.
25. vers
Óh, Bharata leszármazottja, a tudatlanok eredményre vágyva hajtják végre kötelességeiket.
Hogy az embereket a helyes úton vezesse, a bölcs is cselekszik, de a tetteihez
való ragaszkodás nélkül.
26. vers
A bölcs ne zavarja meg a gyümölcsöző tettekhez ragaszkodó tudatlanok elméjét.
Nem a tétlenségre kell buzdítani őket, hanem az odaadó szellemben végzett munkára.
27. vers
A megtévesztett szellemi lélek az anyagi természet három kötőerejének hatása alatt
önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában a természet végzi azokat.
Bhagavad Gita – Harmadik fejezet: Karma-yoga 36
28. vers
Óh, Erőskarú, az Abszolút Igazság ismerője nem lesz rabszolgája érzékeinek és azok
kielégítésének, mert jól látja az odaadó és az érdekmunka közötti különbséget.
29. vers
A balgák az anyagi természet kötőerőitől megtévesztve teljesen lefoglalják magukat a
materiális munkával, és így annak rabjává válnak. Tudatlanságuk következtében
ugyan az efféle tettek alsóbbrendűek, a bölcsnek mégsem szabad megzavarni őket.
30. vers
Küzdj ezért, óh, Arjuna, minden munkádat Énnekem feláldozva, elmédet Rám irányítva,
haszonvágy, önzés és letargia nélkül!
31. vers
Akik kötelességeiket az Én utasításaim szerint teljesítik, és hűségesen, irigység nélkül
követik ezt a tanítást, azok felszabadulnak a karma rabságából.
32. vers
De akik irigységből nem veszik figyelembe ezt a tanítást, és nem gyakorolják rendszeresen,
azokat minden tudástól megfosztottnak, rászedettnek, valamint tudatlanságra
és rabságra kárhozottaknak kell tekinteni.
Bhagavad Gita – Harmadik fejezet: Karma-yoga 37
33. vers
Mindenki a saját természete szerint cselekszik, még a bölcs is. Mit érünk vele tehát,
ha elfojtjuk azt?
34. vers
A megtestesült lények vonzalmat és irtózatot éreznek az érzéktárgyak iránt, de nem
szabad ily módon az érzékek és tárgyaik hatalma alá kerülni, mert ezek csak akadályok
az önmegvalósítás útján.
35. vers
Sokkal jobb a saját előírt kötelességeket végrehajtani – még ha hibásan is –, mint
másokét. Más feladatait végezni veszélyes, ennél jobb az is, ha az embert saját kötelessége
közben éri a halál.
36. vers
Arjuna szólt: Óh, Vrsni leszármazottja, mi az, ami az embert akarata ellenére, szinte
erőszakkal bűnös tettekre kényszeríti?
Bhagavad Gita – Harmadik fejezet: Karma-yoga 38
37. vers
A Magasztos Úr így válaszolt: Csupán a kéj az, óh, Arjuna. Ez a szenvedély kötőerejével
való társulásból születik, és később haraggá alakul át: ez a világ mindent
felemésztő, bűnös ellensége.
38. vers
Mint tüzet a füst, mint tükröt a por, mint magzatot anyja méhe, úgy burkolják be az
élőlényt a kéj különböző fokai.
39. vers
Óh, Kunti fia, így fedi be az ember tiszta tudatát örök ellensége, a kéj, mely sohasem
elégedett, és lángol, mint a tűz.
40. vers
Az érzékek, az elme és az értelem a székhelye a kéjnek, amely beborítja az élőlény
igazi tudását, és tévútra vezeti őt.
41. vers
Ezért, óh, Arjuna, Bharata sarj legjobbja, még az elején zabolázd meg érzékeid szabályozásával
a bűn e nagy jelképét (a kéjt), és semmisítsd meg a tudás és az önmegvalósítás
e rombolóját!
Bhagavad Gita – Harmadik fejezet: Karma-yoga 39
42. vers
A cselekvő érzékszervek felsőbbrendűek a tompa anyagnál, az elme az érzékeknél, az
értelem az elménél, de ő (a lélek) még az értelemnél is felsőbbrendű.
43. vers
Ha megértette, hogy a lélek transzcendentális az anyagi érzékekhez, az elméhez és az
értelemhez képest, az ember felsőbbrendű énjével uralkodjon az alsóbbrendű felett, s
így lelki erővel győzze le a kéjként ismert telhetetlen ellenséget.