Mi a modern jóga?

Ezt a kérdést mindannyiunknak, akik jógával foglalkozunk vagy jóga órákat látogatunk, föl kell tennünk. Mi a régebbi jóga, mi a klasszikus jóga a Patanjali által prezentált formájában és mi a modern jóga? Miben tér el ez utóbbi a két előbbitől, és hogyan alakult ki a modern jóga? A fenti kérdések továbbiakat vonnak maguk után. Mi a különbség a jóga és a meditáció között? Miért van olyan sok fajta jóga? Cikksorozatunk során megkíséreljük földeríteni a jóga típusait, választ próbálunk adni arra, miért vonzza a nyugati társadalmakat olyannyira ez az idegen, keleti tan.
A modern jóga kifejezést azokra az irányzatokra alkalmazzuk, amelyek az utóbbi 150 évben jöttek létre az indiai vallások iránt érdeklődő nyugatiak és elnyugatiasodott indiaiak hozzájárulása révén. Ebből a szempontból a modern jóga a jóga indiai fájára nőt nyugati ágnak tekinthető, amely e törzs legifjabb hajtása, s az egyetlen, amely átnyúlik a szubkontinensről más kontinensre is. Modern ez a jóga, mert a modern korban alakult ki és a fejlett társadalmakban, városi közegben terjedt el.

 
Az első nyugati, aki a jóga gyakorlójának tekintette magát, Henry David Thoreau volt. 1849-ben kelt levelében jóginak evezi magát – jelentsen is bármit ez számára – úgy, hogy nyugati maradt. Evvel kezdődik, hogy nyugati emberek a jógára nem idegenként tekintenek, hanem valami olyasmire, amit a sajátjuknak éreznek.

 

 

 

 

A másik igen fontos személy és dátum a kelet-nyugati párbeszéd jógikus történetében Swami Vivekananda 1896-ban megjelent Raja Yoga című műve, amelyben a szerző áttekinti a jóga történetét, szerkezetét, hitrendszerét, gyakorlatait, majd a klasszikus hindu megközelítéstől igen eltérő szellemben fordít le fontos szövegeket. Nem kis részben Vivekananda hatására a XXI. század elejére a modern jóga globális jelenség lett, amely főképp a városi közösségekben terjedt el.

 

 

A modern jóga kialakulására a huszadik században a másik, talán legnagyobb hatást gyakorló személy B. K. S. Iyengar volt, akinek tanítása révén terjedt el a modern poziturális jóga (MPJ), azaz a jóga gyakorlásának az a változata, amely az ászanákra, azaz a jógában alkalmazott testhelyzetekre helyezi a hangsúlyt, más szavakkal a jóga inkább testi, gimnasztikai szempontját teszi előtérbe. Poziturális szempontból Iyengar iskolája jelenleg a legbefolyásosabb.

 

 

 

 
A későbbiekben megvizsgáljuk a Patanjali Jóga szútráinak eredeti üzenetét, hogy láthassuk, miben tér el, miben hű a hagyományhoz a MPJ. Az összehasonlítás során fölfedezett eltérések nem a tisztelt indiai szellemi vezetőkkel szembeni ikonrombolás célzatával kerülnek bemutatásra, hanem azért, hogy a bevezetőben említett kérdésekre válaszokat találjunk. A modern jóga történetének, gyökereinek és hitrendszereinek alapos vizsgálata nagy segítséget jelent e jóga gyakorlói számára. A komoly intellektuális törekvés és fölkészültség egészíti ki a testi gyakorlást, hogy stabil alapokon álljon a modern nyugati jógi.

Forrás:

Elizabeth De Michelis

A history of modern yoga, London

London, Newe York: Continuum 2004, 2008)